Nagyvárad

  Havas, dermesztően hideg szombat reggelre ébredtünk február 4-ik napján, de ez csak nagyobb örömmel töltötte el azon túrázok szívét, akik imádják az efféle téli túrákat. Egy rövid vonatos utazás után célba vettük kalandosnak ígérkező napunk első megállóját, az esküllői-vízesést. Hogy miért olyan érdekes ez a picinyke vízesés? Aki még nem járt itt, annak elárulom, olyan, mintha meseországba érkezne a túrázó: a felhalmozódott mésztufa kis törpeházikót formált s a napsugár pajkosan játszadozik a háztetőt csiklandozó vízesésen. Varázslatos!  A Királyerdő vidékének festői szépségét a könnyen megközelíthető, lankás, napos csúcsok és hegyoldalak valamint a csodálatos karsztképződmények, mint például a barlangok és búvópatakok, mészkőhasadékok adják. Hogy ebből a szépségből minél többet felfedezzünk, továbbhaladtunk következő célállomásunk felé, az Igric-csontbarlanghoz. Utunk a barlangig sok nevetéssel fűszereződött meg, mivel óriási hóakadályokon, csúszós hegyoldalon kellett felküzdjük magunkat a barlang bejáratáig és nem utolsósorban a külső hőmérsékleti tényezőt is had említsem meg:  - 11 fok! De ez nem faragott semmit a lelkesedésünkből és a felfedezés iránti vágyunkból, főként, hogy a barlangban + 10 fokos hőmérséklet várt minket. A föld alatti vizek tevékenysége barlangok kialakulásához vezetett, s ennek nyomán alakult ki az Igric-csontbarlang is. Efféle barlangok csak mészkő és dolomithegyekben találhatóak és a régmúltban élt emlős állatok csontjaival vannak telve. Ugyanakkor megfigyelhettük a téli álmukban vegetáló, aranyos kis szárnyas egér barátainkat, a denevéreket. Apró testükön értékes gyémántként gyöngyöződtek a vízcseppek. A barlanghoz való feljutás nem kis erőfeszítésünkbe került, viszont a lejövetellel semmi gond nem volt: gatyafékkel, leszánkóztunk. Úgy süvítettünk lefelé, hogy a bobszánkósok is megirigyelhettek volna minket. Nem mondom, egy stresszes, fárasztó munkahét után ez igazán üdítő, kikapcsoló tevékenység volt. Az önfeledt szórakozás és sok kacaj, ami ilyenkor feltör az emberből, egyszerűen fantasztikus élmennyé varázsolja a téli túrát. Barlangi élményeink után sebesen útnak eredtünk végcélunk felé, a Kalota víznyelőhöz. Karsztvidékeink jellegzetes felszínalaktani és tájképi értékei a víznyelők, amelyek a rajtuk keresztül koncentráltan a karszt belsejébe jutó vizek révén a karsztok legsebezhetőbb pontjait jelentik. A víznyelő tulajdonképpen tehát a vizet elnyelő, lefelé szűkülő felszínforma. A Kalota víznyelő felszín alatti folytatásaként kapcsolódik az a barlangrendszer, amely Esküllőnél lát napvilágot és tör a  felszínre ismét. Sajnálatos módon, az édesvíz készletek annyira drasztikus mértékben leapadóban vannak, hogy a Kalota víznyelőt teljes mértékben kiszáradt állapotában találtuk. A barlangrendszert, amely óriási tölcsérként ömleszti át magán a lezúduló vizet, sajnos műanyag pillepalackok dugaszolták el.  Ez kissé lehangoló érzés, és mélységesen elszomorít a természet ilyen nagy mértékű károsítása, de természeti értékeink megóvása végett mindent meg kell tegyünk annak érdekében, hogy a jövő generációja is láthassa ezt a csodát.

  A csapat és jómagam nevében is köszönöm az EKE Bihar megyei egyesületének, hogy fáradhatatlan munkájukkal próbálják megismertetni minden túrázni vágyóval, természetbaráttal megyénk szépségeit, és olyan helyeken járhatunk túravezetőinkkel, amit nem mindenki ismer.